Induljon a turné - Los Angeles
Előző bejegyzésünkben elköszöntünk, és nyakunkba vettük a kontinens nyugati oldalát. Sikeresen megérkeztünk, és rövid várakozás után máris ott álltunk az immigration officer előtt. Ennyire kellemetlen hivatalnokkal eddigi útjaink során nem találkoztunk... A szokásos kérdéseken kívül a "Mikor voltak itt utoljára? Kinél voltak utoljára? Meddig voltak utoljára? Most kihez mennek? Mi a cél?" és még pár hasonló. Mindegy, lényeg, hogy pecsételt, és megjöttek a poggyászaink is sértetlenül, Az autókölcsönzőt becélozva elhagytuk a terminált.
Bérautó
Minden egyszerűen és gyorsan ment, bár próbált megint kis upsellinget tolni a koma, de maradtunk az előre kifizetett autó méretnél (SUV). Fura, de megint ugyanolyan Dodge-ot választottunk, mint 2 éve. :) Ezt legalább tudtuk, hogy lehet pakolni, csak kisebb autók álltak ennél a parkolóban (mennyire jól tettük!). Első utunk egy T-Mobile boltba vezetett, ahol 2*60$-ért vettünk SIM kártyát, korlátlan hang, korlátlan SMS, 6 GB adat opcióval. Jól jött, révén az autóba nem kértünk navigációt, kinn is a Waze volt a társunk. Innen Azusa (əˈzo͞osə) felé vettük az irányt az ismerősökhöz, és itt körülbelül véget is ért az első nem teljes nap.
Azusa
Nem kell megrémülni, hogy "de hisz azt mondtátok, hogy Los Angelesbe mentek...". Nem igazán lehet LA-nek egy fix középpontot találni, az emberek az élhetőbb agglomerációban élnek, ahonnan pillanatok alatt (na jó, az ő mértékrendjük szerinti pillanatok alatt) meg lehet közelíteni a Los Angelest. Ami viszont óriási előnyt kovácsol nekik, hogy élhető környezetet nyújtanak, ugyanazokkal a szolgáltatásokkal (boltok, éttermek, benzinkutak, színház, főiskola, sportpálya), mint a nagyobb városok, cserébe nincs a kisvárosban szmog, és dugó.
Számunkra remek volt egyébként, hogy Azusa-ból meg tudtuk úgy közelíteni LA-t a 605-ös és 105-ös utakon, hogy mindkettő rendelkezett carpool lane-el (másnéven diamond line), amelyik sávban csak olyan autóval lehet haladni, amelyikben legalább ketten ülnek (erre épít James Corden is a Carpool karaoke műsorával. ;) )
bal oldalon a carpool lane
1. nap
Kezdődhet is az élménybeszámolók sora, lássuk az elsőt - Los Angeles!
Első nap
Az Universal Studios-nál kezdtünk, konkrét céllal (The Walking Dead), innen kanyarodtunk tovább a többi látnivalóhoz. Mindenek előtt azonban tanács: a belépésnél fémdetektoros kapu, és röntgen van, minden kézicsomagot átvizsgálnak. Szeretnénk hinni, hogy a (nem írjuk le mennyibe került) napszemüveg csak merő véletlen csúszott a röntgengép mellé, szóval mindenki figyeljen/vigyázzon arra, hogy mit pakol a szalagra, és mit vesz le róla...
NODE! A The Walkind Dead zseniális volt! Gyönyörűen összerakott díszlet, és annyira közel sétáló élőhalottak, akik addig nem álltak meg, míg volt közöttük és az emberek között 4-5 centi (meg is látogattam a díszletet, pedig én aztán tudtam mire kell számítanom, csak azzal nem számoltam, hogy ha hátrálok, ő is jönni fog felém :D ). A profizmusra jellemző, hogy végig minden be van kamerázva, és azonnal megjelenik egy segítő ha gond adódna.
A teljes útvonalon nem lehetett végig kamerázni/fotózni, de szerencsére anno az első körös vendégeknek még megengedték.
A többi nagy tematikus rész nem mozgatott meg (nem vagyunk sem Harry Potter, sem Simpsons fanok), de a stúdiótúrára elmentünk.
Itt látszik, hogy rájöttek arra, egyszerűbb 3D szemüveget adni a látogatóknak, és a kisvonatot hatalmas kivetítőcsövekbe bevezetni (ahol persze jól megcibálják), mint 1-1 méregdrága fixen épített látványosságot építeni, ami felett hamar eljár az idő. A Bates Motelnél mondjuk belefagy az emberbe a szar szusz, amikor szó nélkül megindul a színész egy késsel a kezében felé, de itt promózták az új Fast and Furious filmet is. A cápa jelenet inkább vicces volt, mint vérfagyasztó, de mindenképp érdekes látnivaló. Ha van kedved, nézd végig az alábbi majd' 1 órás tour videót.
Amiket még meglátogattunk, az a Transformers 3D ride, a Múmia, illetve a Waterworld voltak.
A múmiás hullámvasútnál konkrétan a szívbaj jött ránk, amikor a videóban a végén látható szkarabeuszok elkezdtek sipákolni, a bokánknál apró fúvókákon pont olyan ütemben fújták meg levegővel a lábunkat, mintha bogarak másznának rajta.
A Waterworld idén átesett egy ráncfelvarráson, fantasztikus hangulata volt már az elején az animátorok kedvcsinálójának, és itt valóban nem vicceltek amikor a vizes zónákat kijelölték! :D
A túra végeztével - kis kitérővel ugyan - hazafelé vettük az irányt. Mindenféleképp szerettem volna megnézni a Dolby Theater-t, illetve a Walk of Fame-et a Hollywood Boulevardon. Nem sétáltuk be az egészet, pár általunk érdekesnek vélt csillagot lefotóztunk (Gábor Zsazsa, Hans Zimmer és Chuck Norris számunkra kötelező volt (Chuck Norris kétszer is ;) ), a többi csak jött), de körülbelül ennyi volt. Azt is furcsa volt megfigyelni, hogy az emberek nem élték meg ezt az egész miliőt, csak "darálták" a csillagokat: mindenki lehajtott testtartással ment előre, és olvasta a neveket, néha tekert egyet a fején, mert fordítva jött a következő csillag, és ennyi... Nem látta a környezetet, az embertársait, a forgatagot. Ezt csak azért mondom, mert mi is észrevettük ezt magunkon, de körülbelül 1 sarok megtétele után úgy döntöttünk, inkább az életérzést próbáljuk befogadni, és nem a neveket vadászni. Sajnos végig a Boulevardon mutatványosok "parádéznak", önjelölt DJ-k próbálják rásózni az emberre a promo anyagaikat, 5 méterenként akarják a mozgóárusok a fidget spinnerjeiket eladni... Bennünket ez inkább lehangolt, mintsem felvillanyozott volna.
Aki ellátogat a Walk of Fame-re, és céltudatosan keresne, ide kattintva tud tájékozódni kinek hol találja a csillagát.
Lehet, hogy a parkolás is közrejátszott, hisz itt még lelkes newcomerként úgy gondoltuk, találunk szabad parkolót az utcán. Nem találtunk. Maradt a parkolóház, de szerencsére igazolt vásárlással 2 órát kaptunk ingyenesen, a hideg fagyi pedig pont jól jött a 35 fokban. Ezután a Farmers Marketben vacsora, majd a Grove felé vettük az irányt, és felpattantunk az ingyenes retro villamosra.
2. nap
Második nap
Ez a nap a beach napnak lett kinevezve. Ismét parkolóvadászat, majd zárt parkolóház (1:50 perc, 16$...). Kis sétával kezdtünk a Gland parkban, ahol csodálatos kilátás nyílt a végében található Városházára. Innen elsétáltunk a Kulturális központhoz, majd a Walt Disney Contert Hall felé vettük az irányt. Innen Long Beach Convention & Entertainment Center volt a célunk, és bár tudtuk, hogy nem lesz épp akkor semmiféle show, a környékét bejártuk (Rainbow Lagoon Park), de a szél kikergetett bennünket. Sebaj, a Shoreline village oldalán nassoltunk, és sétáltunk a kikötő részen. Itt autóba pattantunk, és az öböl átellenes oldalán lévő Queen Mary-hez gurultunk.
Aki csak nézelődni szeretne, a bejáratnál a megfelelő sorba álljon, és 30 perces látogatói jegyet kérjen, ez ingyenes!
Tovább Redondo Beach-re, ahol a parkolás az eddigieknél is nagyobb horror volt, majd tovább Manhattan- illetve Venice beach, a végén Santa Monica Pier. Mindegyik kicsit más hangulat, más emberek.
És ha már ennyi beach: az senkit ne tévesszen meg, hogy fúj a szél, esetleg felhős az ég. Mindig kövessétek nyomon a hírműsorok időjárás jelentését az UV sugárzási adatokkal, vagy keressétek az életmentő bázisoknál a kiírást! Pillanatok alatt, de tényleg pillanatok alatt le lehet égni, elég hozzá 10-15 perc. Fejre naptej, kalap/sapka, végtagokra bármilyen fényvédő krém/olaj, a lényeg, hogy legyen védve!
Leírva rövidnek tűnik, de véget is ért a második napunk.
3. nap
Kis vásárlással kezdtünk a Beverly Centerben, majd a kalóriabevitel jegyében ettünk egy kis mexikóit. Délután felmentünk a Griffith Parkba, és gyönyörködtünk a kilátásban, ahogy Los Angeles körülöleli a parkot. Itt lehet igazán megérezni LA méretét!
Parkolás: itt már kultúrember módjára lehetett megállni, ahhoz hasonlóan mint ahogy nálunk szokás. Egy parkolóóra a sor végén, ahhoz kell elballagni. Viszont: itt előtte érdemes megjegyezni a parkolóhelyünk számát, mert azt is meg kell majd adni. Ellenőrzi valóban szabad-e a hely, majd a bedobott összeg függvényében kiadja a parkolócetlit.
Térerő: na az nincs... nem az, hogy kevés, meg lassú, meg..... NINCS! És mégis megtörtént velünk az, mint a filmekben. Az összes (tényleg nem viccelünk) telefon ami a környékünkön volt, és amerikai szolgáltató SIM-je volt benne, soha nem hallott hangon elkezdett pittyegni. Térerő még mindig nincs. ;)
Önkéntes partnerség a bűnüldöző szervek, a műsorszolgáltatók, a közlekedési társaságok és a mobilkommunikációs cégek között, hogy sürgős tájékoztatást adjon a legsúlyosabb gyermekrablási/gyermekgyilkossági esetekben. Az AMBER Alert célja, hogy ösztönözze az egész közösséget, hogy segítsen a gyermek keresésében és megtalálásában.
Az AMBER Alert riasztásokat rádión, televízióban, útjelző táblákon és az AMBER Alert másodlagos terjesztési csatornáiként említett összes rendelkezésre álló technológián közvetítik. Ezek a műsorok lehetővé teszik, hogy a bűnüldöző szervek a nyilvánosság szemét és fülét használva gyorsabban megtalálják az elrabolt gyermeket. Az AMBER programot nemzeti szinten az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma koordinálja. Na ezt kapta meg mindenki a környezetünkben (is) mindazok ellenére, hogy nem volt térerő.
Az AMBER figyelmeztető programot a 9 éves Amber Hagerman tiszteletére nevezték el, akit kerékpározás közben raboltak el Texasban, Arlingtonban, és később meggyilkolták. A programot mind az 50 államban, Columbia tartományban, Puerto Rico-ban és az Amerikai Virgin-szigeteken használják.
A Griffith obszervatórium volt tulajdonképp mai fő célunk, ezért több időt szenteltünk neki. Ha valamihez hasonlítani kéne, akkor azt tudnánk mondani, hogy egy kis planetárium, egy kis mozi, egy kis millenárissal összegyúrva. Ha valakinek van kedve/ideje/idegrendszere, kiállhatja a sort a kupolában található távcsőhöz. Mi egy sietve megtett pillantásért nem voltunk hajlandóak kb 90 percet sorba állni, inkább a naplementére összpontosítottunk. A kilátóteraszt elhagyva viszont megörültünk, hisz a csillagvizsgáló szakértő alkalmazottai több ponton is kitelepültek 1-1 számítógép vezérelt távcsővel (és ez sem volt ám kicsi). Felvilágosítottak mindenkit, hogy hogyan használják (gyakorlatilag nem volt szabad hozzáérni, megzavarta volna a szervomotor működését), és addig nézte az ember fényes nappal a Jupitert, ameddig jónak találta.
Akkor sem kell elkenődni, ha épp rossz idő van, hisz bent ettől még a tematikus programok bőven lekötik az embert. Hatalmas csillagászati gyűjteménnyel rendelkeznek, de olyan érdekességeket is ki lehet próbálni, mint egy sor mérleg, ami megmutatja adott bolygón mekkora lenne a tömegünk, holdkőzetet nézhetünk, de be lehet akár ülni a Leonard Nimoy színházterembe is, ha épp vetítés/előadás van, vagy meg lehet működés közben nézni egy Tesla tekercset is megtekinthet működés közben (Faraday kalitkában, ami gondoskodik az elektrosztatikus árnyékolásról).
A naplementével tulajdonképp az LA rész végére is értünk (igen, tudjuk mit lehetett volna megnézni ezen felül, de bennünket ezek érdekeltek), egy vacsora a barátokkal, majd pakolás, hogy a következő napon nyakunkba vegyük a nyugati partot, és nap végén megérkezzünk San Simeonba.
Még több fotót ide kattintva találsz.
Tetszett a bejegyzés? Szeretnél több fotót látni? Kövess bennünket a Facebookon, és akkor tuti, hogy nem maradsz le semmiről!
